Rózsa 'Princess Alexandra of Kent®' Rosa 'Princess Alexandra of Kent®'

Termék részletes leírása

Rózsa 'Princess Alexandra of Kent®' - kivételes angol bokorrózsa, amelyet David Austin nemesített, és 2007-ben került forgalomba. Nevét Kenti Alexandra hercegnőről, a rózsák ismert kedvelőjéről kapta. A fajta virágainak rendkívüli méretével, mélyrózsaszín színével, erős illatával és hosszú virágzási idejével a leglátványosabb angol rózsák közé tartozik. Sűrű, jól elágazó cserjeként nő, általában 120–150 cm magas és mintegy 90–120 cm széles. Habitusa felálló vagy enyhén lekerekített, harmonikus és elegáns. Erős hajtásokat fejleszt, és néhány év alatt robusztus, gazdagon virágzó bokorrá fejlődik. Levelei közép- vagy sötétzöldek, matt vagy félfényes felületűek és egészségesek, így ideális hátteret adnak az élénk színű virágoknak. Lombozata a teljes tenyészidőszakban megőrzi díszítőértékét. Virágai júniustól az első fagyokig ismétlődő, nagyon bőséges hullámokban nyílnak. Rendkívül nagyok, erősen teltek és mélyen csésze alakúak, átmérőjük gyakran eléri a 10–12 cm-t, kivételesen ennél is nagyobb. Színük mély, meleg rózsaszín, a külső sziromlevelek valamivel világosabbak lehetnek. A virágok sokáig megtartják gazdag formájukat, és az angol rózsák választékának legnagyobb virágai közé tartoznak. Illata nagyon erős és kifejezett, David Austin rózsái között az egyik legszebbnek tartják. Az illatban tearózsa-jegyek, citrusos árnyalatok és friss, citromra emlékeztető gyümölcsös illat keveredik, amely intenzív, és nagyobb távolságból is jól érezhető. Romantikus és angol kertekben, vegyes évelőágyásokban, szoliterként, csoportos ültetésben és reprezentatív rózsakompozíciókban egyaránt jól érvényesül. Szépen társítható levendulával, macskamentával, gólyaorrral, gyűszűvirággal, zsályával és más természetes hatású évelőkkel.

Termesztés: Termesztéséhez teljes napsütés és jól szellőző termőhely ajánlott, a hideg északi szelektől védve. Legjobb számára a mély, humuszos, jó vízáteresztő, tápanyagokban gazdag talaj, enyhén savanyú vagy semleges, 6,0-6,8 közötti pH-val. A növényeket tavasszal vagy ősszel ültetjük, mintegy 40-50 cm-es tőtávolságra, ami körülbelül 4-5 tőnek felel meg négyzetméterenként. Az öntözés legyen rendszeres, főként a begyökeresedés idején és a nyári szárazság alatt, tartós túlnedvesedés nélkül. A trágyázást a tenyészidőszakban rózsákhoz való tápoldattal vagy műtrágyával végezzük. A metszés tavasszal a gyenge és sérült hajtások eltávolítására, valamint a felálló habitus megőrzésére irányul. A fajta nagyjából -23 °C-ig fagytűrő, hidegebb vidékeken ajánlott a bokor tövét földdel vagy komposzttal feltölteni. A rózsák gyakori betegségeivel szemben jól ellenálló, kedvezőtlen körülmények között lisztharmat vagy feketefoltosság jelentkezhet. A szabadgyökerű rózsacsemetét 12-24 órára vízzel teli vödörbe áztatjuk. Az áztatás előtt a gyökereket visszavágjuk, a hajtásokat pedig 1-3 rügyre kurtítjuk (tavaszi ültetésnél, őszi ültetésnél a metszést kora tavaszig elhalasztjuk). Közben mintegy 60 cm mély gödröt ásunk, alját és oldalait ásóvillával alaposan fellazítjuk, majd rózsaföldet vagy jól érett komposztot adunk hozzá. A növényt kb. 5 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint ahogy a faiskolában nőtt (a jól látható oltási hely az irányadó, amelynek ültetés után a föld alá kell kerülnie).

Bővebben: Útmutató a rózsák termesztéséhez

Szerző: Kamila | Revízió: 19. 6. 2026