Rózsa 'Schneewittchen' Rosa 'Schneewittchen'

Termék részletes leírása

Rózsa 'Schneewittchen' - a floribunda csoportba tartozó ismert, sokvirágú rózsafajta, amelyet Reimer Kordes német nemesítő állított elő, és a W. Kordes’ Söhne cég 1958-ban hozott forgalomba. Az angol nyelvű országokban 'Iceberg' néven is ismert. Elsősorban hosszú és rendkívül bőséges virágzása, tiszta fehér virágai és laza, gazdagon elágazó habitusa jellemzi. Közepesen erős vagy erős növekedésű, felálló és dúsan elágazó. Sűrű, de nem merev bokrot nevel, amelynek hosszabb hajtásai a virágok súlya alatt enyhén szétterülhetnek. Általában körülbelül 1–1,5 m magasra és 0,8–1,2 m szélesre nő. Melegebb vidékeken magasabb is lehet. Hajtásai viszonylag vékonyak, és kevesebb tüskét viselnek, mint sok más bokorrózsa. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, általában 5–7 levélkéből állnak. Színük közép- vagy sötétzöld, felületük enyhén fényes, ami szépen kiemeli a fehér virágokat. Nagyon hosszan virágzik, általában júniustól egészen októberig, gyakran az első erősebb fagyokig. Virágzása több hullámban ismétlődik, és a fajta azon rózsák közé tartozik, amelyek az egész szezon során nagy mennyiségű virágot képesek hozni. Virágai tiszta fehérek vagy krémfehérek, hűvösebb időben vagy nyíláskor a bimbók és a külső sziromlevelek nagyon finom rózsaszínes árnyalatot kaphatnak. Illata finom vagy gyenge, enyhén édes, és nem ez a fajta fő ismertetőjegye. Elvirágzás után apró csipkebogyók képződhetnek, díszértékük azonban a hosszú virágzási időhöz képest csekély.

Termesztés: Termesztésére a teljes napos, jól szellőző, a hideg északi szelektől védett termőhely alkalmas. A legmegfelelőbb a mély, humuszos, jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag talaj enyhén savanyú vagy semleges, 6,0-6,8 közötti pH-val. A növényeket tavasszal vagy ősszel ültetjük, körülbelül 40-50 cm-es tőtávolságra, ami nagyjából 4-5 bokornak felel meg négyzetméterenként. Az öntözés legyen rendszeres, főként a begyökeresedés idején és a nyári aszály alatt, tartós túlnedvesedés nélkül. A tenyészidőszakban rózsákhoz készült trágyákkal tápanyag-utánpótlást végzünk. A metszés a gyenge és sérült hajtások tavaszi eltávolítására és a felálló habitus megőrzésére irányul. A fajta körülbelül -23 °C-ig fagytűrő, hidegebb vidékeken ajánlott a bokor tövét földdel vagy komposzttal feltölteni. A rózsák gyakori betegségeivel szembeni ellenállósága jó, kedvezőtlen körülmények között lisztharmat vagy csillagos levélfoltosság jelentkezhet. A szabadgyökerű rózsacsemetét 12–24 órára vízzel teli vödörbe áztatjuk. Az áztatás előtt visszavágjuk a növény gyökereit, a hajtásokat pedig 1-3 rügyre metsszük vissza (ha tavasszal ültetünk, őszi ültetésnél magát a metszést kora tavaszig elhalasztjuk). Közben körülbelül 60 cm mély ültetőgödröt ásunk, amelynek alját és oldalait ásóvillával alaposan fellazítjuk, majd rózsákhoz való közeget vagy jól érett komposztot adunk hozzá. A növényt ezután körülbelül 5 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint ahogy a faiskolában nőtt (a jól látható oltási helyhez igazodunk, amelynek ültetés után a föld alá kell kerülnie).

Bővebben: Útmutató a rózsák termesztéséhez

Szerző: Kamila | Revízió: 9. 9. 2026