Sokvirágú rózsa Rosa multiflora

Termék részletes leírása

Sokvirágú rózsa - ázsiai eredetű faj, amely a népes rózsafélék családjába tartozik. Hazája Japán, Korea és Kelet-Kína világos erdői, bozótosai és folyópartjai. Innen a XIX. század folyamán hozták be Európába dísz- és haszonnövényként. Ez a lombhullató cserje erős, mélyen gyökerező tőből fejlődik. Ebből hosszú, ívesen elfekvő, olykor kúszó hajtások nőnek zöld kéreggel és ritkás, többnyire páros tüskékkel. Levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyasan összetettek, 5–9 elliptikus, fűrészes szélű levélkéből állnak. A levélkék színe kopasz, fonákjuk finoman molyhos. Jellegzetes botanikai bélyege a levélnyél tövénél található, mélyen fésűsen rojtos pálha. Júniusban csúcsálló, gazdagon elágazó, kúpos bugákat hoz, amelyekben több tucat vagy akár több száz apró, 1,5–2 cm átmérőjű virág nyílik. Sziromlevelei tiszta fehérek, ritkán rózsaszínes árnyalatúak. Feltűnő, élénksárga porzókoszorút fognak közre, amely intenzív, édes illatot áraszt és csalogatja a méheket. Termése apró, sima, gömbölyű, mindössze 6–8 mm átmérőjű csipkebogyó, amely októberben sötétpirosra színeződik, és néhány apró aszmagot tartalmaz. A termés ehető, C-vitamint és karotinoidokat is tartalmaz. Csekély terméshúsa és magas szőrtartalma miatt azonban közvetlen fogyasztásra nem használják, hanem téli madártáplálékként a cserjén hagyják. A kertépítészetben természetközeli kertrészekben és nagy lejtőkön alkalmazzák. Jól kombinálható robusztus cserjékkel, például a fekete bodzával (Sambucus nigra) vagy somfajokkal (Cornus).

Termesztés: A hazai éghajlati viszonyok között termesztése nagyon egyszerű, mivel rendkívül alkalmazkodóképes és ellenálló cserjéről van szó. A csemetéket napos vagy enyhén félárnyékos helyre ültetjük. A bőséges napfény biztosítja a legdúsabb virágzást. A talaj legyen mély, homokos vályog, jó vízáteresztő és mérsékelten nedves. A faj ugyanakkor nagymértékben tűri a száraz, köves, valamint a sovány homoktalajokat is, enyhén savanyútól enyhén lúgosig terjedő, 6,0–7,5 pH-értékkel. Csak a tartósan vizenyős, nehéz agyagtalajt nem viseli el, ott a gyökérzet rothadásnak indulhat. Rendszeres öntözés közvetlenül a tavaszi vagy őszi ültetés után ajánlott. A kifejlett cserje mély gyökérzetének köszönhetően a tartós nyári aszályt is sikeresen átvészeli. Trágyázást nem igényel, átlagos kerti talajban is igen buján nő. A túlzott nitrogén csupán a fás részek növekedését serkenti a virágzás rovására. Rendszeres alakító metszést nem végzünk, a növény megőrzi természetes, vadon termő habitusát. 3–4 évente kora tavasszal ifjító és ritkító metszés ajánlott. Ekkor az idős, elszáradt vagy gyenge hajtásokat közvetlenül a talaj felett eltávolítjuk, ezzel serkentjük az erős új vesszők képződését. A faj kiválóan fagytűrő, egészen -30 °C-ig. Téli védelmet nem igényel, és a nemesített rózsákkal ellentétben nem szenved feketefoltosságtól és lisztharmattól. Szabadon növő élősövénybe vagy szélfogóba ültetve a növények közötti ajánlott távolság körülbelül 1,0–1,5 m.

Szerző: Kristýna | Revízió: 20.05. 2026

További információ: Útmutató a rózsák termesztéséhez