Szilva 'Bluebell' Prunus domestica 'Bluebell'

Termék részletes leírása

Szilva 'Bluebell' - önbeporzó szilvafajta, amely a 'Stanley' és a 'President' fajták keresztezéséből született. Az európai szilvák közé tartozik, megbízhatóan hasznosítható a kertben, gyümölcshúsa kemény, magja jól válik. Növekedése közepesen erős vagy erősebb, a korona végső mérete az alanytól, a talajtól, a metszéstől és a választott koronaformától függ. Koronája jól nevelhető laza szerkezetű gyümölcsfává kertbe és kisebb ültetvénybe egyaránt. Levelei zöldek, elliptikusak, tavasszal fehér virágok egészítik ki őket, amelyek vonzzák a méheket, a poszméheket és más beporzókat. Április–májusban virágzik. Termése augusztus végén, szeptember elején érik, közvetlenül a későbbi, 'Stanley' típusú szilvák előtt. A gyümölcs nagy, enyhén megnyúlt, ibolyáskék vagy kékeslila, hamvas héjú. Húsa kemény, zöldessárga, lédús, aromás és édes-savanykás, magja jól válik. A termés cukrokat, rostot, káliumot, szerves savakat és polifenolos vegyületeket tartalmaz. Friss fogyasztásra, süteményekbe, gyümölcsmártásokba, befőttnek, dzsemnek, szilvaléhez és fagyasztásra is alkalmas. A fajta önbeporzó, így magában ültetve is terem. 

Termesztés: A mély, középkötött vagy vályogos, kellő humusztartalmú, jó vízáteresztő és a nedvességet mérsékelten megtartó talajokat kedveli, az optimális talajreakció semleges vagy enyhén lúgos. Nem alkalmasak a tartósan vizenyős, tömörödött vagy szervesanyagban szegény, szélsőségesen laza talajok. A termőhely legyen napos vagy enyhén félárnyékos, meleg és jól szellőző, az erős, hideg szelektől védett. Tavasztól őszig ültethető, a gyökérzetnek és a koronának elegendő helyet kell biztosítani. Több fa ültetésekor az alany növekedési erélyétől és a fajta jellegétől függően mintegy 4–5 méteres tőtávolság ajánlott. Az öntözés főként ültetés után és aszályos időszakban fontos. A trágyázást elsősorban tavasszal, a vegetáció kezdete előtt és virágzás után végezzük, legjobb komposzttal vagy kiegyensúlyozott, mérsékelt nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmú trágyákkal. A szilvafélék metszését főként szüret után végezzük, ekkor ritkítjuk a koronát, eltávolítjuk a sűrítő, száraz vagy beteg ágakat, és serkentjük a termőrészek megújulását, az erős téli metszés a fertőzések fokozott kockázata miatt nem ajánlott. A szilvafélék többnyire fagytűrők, a fiatal fák törzsét azonban érdemes védeni a fagyrepedések és a vadkár ellen.

Bővebben: Útmutató a szilvafélék termesztéséhez

Szerző: Kristýna | Revízió: 11.06. 2026