Szilva 'Debreceni muskotályos' Prunus domestica 'Debreceni muskotályos'

Termék részletes leírása

Szilva 'Debreceni muskotályos'  - régi magyar fajta, amely Debrecenhez kötődik. A 19. században ismeretlen eredetű magoncból Paczelt János kertész nevelte. 1934-ben Pohl Ferenc nevezte el, és mutatta be a Magyar Pomológiai Bizottságnak. A fa közepes vagy gyengébb növekedésű, szélesebb koronát nevel, és jól alakítható. A gyümölcsfák végső magassága és szélessége elsősorban az alkalmazott alanytól, a metszés módjától és a koronaformától függ. Levelei megnyúlt tojásdadok vagy lándzsásak, fényes zöldek és fűrészes szélűek. Fehér virágai középkorán, április folyamán és május elején nyílnak. A fajta idegentermékenyülő, a rendszeres terméshez megfelelő porzófajtát igényel. Alkalmas partner például a 'President', a 'Sermina' vagy az 'Ageni'. Gyümölcsei közepes méretűek, általában 30–35 g körüliek, szélesen elliptikusak és kerekdedek. Héja sötét bordó vagy sötétlila, teljes érésben szinte fekete, erősen hamvas. Gyümölcshúsa kemény, lédús, aranysárga és rendkívül aromás. A jellegzetes muskotályos jegy illatában és ízében egyaránt megjelenik. A magja nehezebben válik el, ezért a gyümölcs friss fogyasztásra, lekvárnak, dzsemnek, befőttnek és aszalásra alkalmas. Szeptember közepétől, illetve második felétől érik, a szüret a hónap végéig elhúzódhat. A kertben klasszikus szilvafaként érvényesül, és jól kiegészítheti a korábbi és későbbi érésű szilvákat. Föld feletti részei tövis nélküliek.

Termesztés: A mély, közepesen kötött vagy vályogos, humuszban gazdag, jó vízáteresztő, ugyanakkor a megfelelő nedvességet megtartani képes talajokat kedveli, az optimális kémhatás semleges vagy enyhén lúgos. Nem alkalmasak a tartósan vizenyős, tömörödött vagy a szerves anyagban szegény, rendkívül laza talajok. A termőhely legyen napos vagy enyhén félárnyékos, meleg és jól szellőző, az erős, hideg szelektől védett. Az ültetés tavasztól őszig végezhető, és elegendő helyet kell biztosítani a gyökérzetnek és a koronának. Több fa ültetésekor az alany növekedési erélyétől és a fajta jellegétől függően körülbelül 4–5 méteres tőtávolság ajánlott. Az öntözés különösen ültetés után és aszályos időszakban fontos. A trágyázás elsősorban tavasszal, a vegetáció kezdete előtt és virágzás után történik, legjobb komposzttal vagy kiegyensúlyozott nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmú műtrágyával. A szilvafák metszését főként szüret után végezzük, ilyenkor ritkítjuk a koronát, eltávolítjuk a sűrítő, száraz vagy beteg ágakat, és elősegítjük a termőrészek megújulását, az erős téli metszés viszont a fertőzések fokozott kockázata miatt nem ajánlott. A szilvafák többnyire fagytűrők, a fiatal fák törzsét azonban érdemes védeni a fagyrepedések és a vadkár ellen.

Bővebben: Szilvafák termesztési útmutatója

Szerző: Nicol | Revízió: 30.7. 2026