Szilva 'Durancie' Prunus domestica 'Durancie'

Termék részletes leírása

Szilva 'Durancie' - régi, Közép-Európában hosszú ideje termesztett fajta, amelyet számos tájnéven is ismernek. Eredetét általában bizonytalannak tartják, a gyakorlatban azonban főleg a melegebb és mérsékelten meleg vidékeken vált be, ahol teljes cukortartalmát eléri. A fa közepes vagy erős növekedésű, magasabb, később gömbölyded koronát nevel. Áprilisban fehér virágokkal virágzik, és jó tavaszi táplálékforrás a beporzó rovarok számára. Gyümölcsei szeptember második felétől október első feléig érnek. Közepes méretűek, oválisak vagy gömbölydedek, héjuk kékeslila, hamvas. Húsuk sárgászöld, finom és nagyon lédús, ízük kifejezetten édes és aromás, a mag gyakran nehezebben válik el. A gyümölcsöket hagyományosan feldolgozásra használják. Kiválóan alkalmasak lekvárnak, aszalásra, befőttnek, süteménybe, magas cukortartalmuk révén pedig pálinkafőzésre is. A gyümölcs természetes módon tartalmaz rostot és pektint, ásványi anyagokat, köztük káliumot, héjában pedig polifenolokat. A fajta önbeporzó, porzófajtát nem igényel, nagyobb és kiegyenlítettebb terméskötődés azonban gyakran figyelhető meg az azonos időben virágzó más szilvafajták közelében, ilyen például a 'Stanley', az 'Opal' vagy a 'Čačanská Lepotica'.

Termesztés: A mély, közepesen kötött vagy vályogos, humuszban gazdag talajokat kedveli, amelyek jó vízáteresztők, ugyanakkor megfelelő nedvességet képesek megtartani, az optimális kémhatás semleges vagy enyhén lúgos. Nem alkalmasak a tartósan vizenyős, tömörödött vagy a szerves anyagban szegény, túlságosan laza talajok. A termőhely legyen napos vagy enyhén félárnyékos, meleg és jól szellőző, az erős, hideg szelektől védett. Ültetése tavasztól őszig lehetséges, a gyökérzetnek és a koronának egyaránt elegendő helyet kell biztosítani. Több fa ültetésekor az alany növekedési erélyétől és a fajta jellegétől függően nagyjából 4–5 méteres tőtávolság ajánlott. Az öntözés főleg ültetés után és aszályos időszakban fontos. A trágyázás elsősorban tavasszal, a vegetáció kezdete előtt és virágzás után történik, legjobb komposzttal vagy kiegyensúlyozott, mérsékelt nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmú trágyával. A szilvafák metszését főként szüret után végezzük, ekkor ritkítjuk a koronát, eltávolítjuk a sűrítő, száraz vagy beteg ágakat, és elősegítjük a termőrészek megújulását, az erős téli metszés a fertőzések fokozott kockázata miatt nem ajánlott. A szilvafák többnyire fagytűrők, a fiatal fák törzsét azonban célszerű védeni a fagyrepedések és a vadkár ellen.

Szerző: Kristýna | Revízió: 21.01. 2026

Bővebben: Útmutató a szilvafélék termesztéséhez