Szilva 'Haroma' Prunus domestica 'Haroma'

Termék részletes leírása

Szilva 'Haroma' - a Hohenheimi Egyetem német nemesítéséből származó öntermékenyülő szilvafajta. A 'Hanita' fajtából és az 'Ortenauer' × 'Stanley 34' hibridből jött létre, ezért egyesíti a jó ízt, a rendszeres termést és a gyümölcs keménységét. A modern, átmeneti típusú szilvák közé tartozik, kertekbe és kisebb gyümölcsösökbe, ahol értékelik az egészségügyi ellenállóképességet és a jó feldolgozhatóságot. Növekedése közepesen erős, a korona végső mérete az alanytól, a talajtól, a metszéstől és a koronaformától függ. A korona legyen laza, hogy a szeptemberi termés jól beérjen, és eső után gyorsan felszáradjon. Levelei zöldek, fényesebbek és keményebbek, fehér virágai áprilisban–májusban nyílnak, és a méhek, poszméhek is látogatják. A szüret szeptemberben esedékes, röviddel a hagyományos házi szilva előtt. Termése közepes vagy nagyobb méretű, megnyúlt tojásdad, sötétkék vagy ibolyáskék, erősen hamvas. Gyümölcshúsa teljes érésben élénk narancssárga, lédús, édes, a héjból eredő hosszan tartó, finom savassággal és fűszeres aromával. A magja jól válik. A termés cukrokat, rostot, káliumot, szerves savakat és polifenolokat tartalmaz. Friss fogyasztásra, süteményekhez, befőttnek, dzsemnek, lekvárnak, gyümölcsmártásokhoz, fagyasztásra és pálinkafőzésre is alkalmas. 

Termesztés: A mély, középkötött vagy vályogos, kellő humusztartalmú, jó vízáteresztő és a nedvességet mérsékelten megtartó talajokat kedveli, az optimális kémhatás semleges vagy gyengén lúgos. Nem alkalmasak a tartósan vizenyős, tömörödött vagy szerves anyagban szegény, szélsőségesen laza talajok. A termőhely legyen napos vagy enyhén félárnyékos, meleg és jól szellőző, védett az erős, hideg szelektől. Ültetése tavasztól őszig lehetséges, és elegendő helyet kell biztosítani a gyökérzetnek és a koronának. Több fa ültetésekor kb. 4–5 méteres tőtávolság ajánlott az alany növekedési erélyétől és a fajta jellegétől függően. Az öntözés főként ültetés után és aszályos időszakban fontos. A trágyázás elsősorban tavasszal, a vegetáció kezdete előtt és virágzás után történik, legjobb komposzttal vagy kiegyensúlyozott, mérsékelt nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmú trágyákkal. A szilvafélék metszését főként szüret után végezzük: ilyenkor ritkítjuk a koronát, eltávolítjuk a sűrítő, száraz vagy beteg ágakat, és elősegítjük a termőrészek megújulását, az erős téli metszés viszont a nagyobb fertőzésveszély miatt nem ajánlott. A szilvafélék többnyire fagytűrők, a fiatal fák törzsét azonban érdemes védeni a fagyrepedések és a vadkár ellen. 

Bővebben: Útmutató a szilvafélék termesztéséhez

Szerző: Kristýna | Revízió: 12.06. 2026