Szilva 'Lett sárga' - konténeres Prunus domestica 'Lettországi sárga'

Termék részletes leírása

Szilva 'Lett sárga' - a lettországi régi tájfajta szilvák közé tartozik. Történelmileg elterjedt fajta, amely a baltikumi viszonyok között elsősorban nagyon jó télállóságával vált be. Korábban Lettország számos vidékén előfordult, és helyi tájfajtaként is terjesztették. A fa koronája általában felálló vagy piramis alakú, amely a korral és a növekvő terméskötődéssel szélesedik. Gyümölcsfáknál a végső magasság és szélesség a felhasznált alanytól, a metszés módjától és a koronaformától függ. Levelei zöldek, oválisak vagy elliptikusak, szélük finoman fűrészes. Jellemző tulajdonsága a későbbi virágzás. Fehér virágai általában áprilistól májusig nyílnak, gyakran később, mint sok más elterjedt szilvafajtáé. Ez növeli annak esélyét, hogy elkerüljék a leggyakoribb tavaszi fagyokat. Virágait méhek és más beporzó rovarok látogatják. A fajta öntermékenyülő, így a közvetlen közelben álló másik szilvafa nélkül is hoz termést. A termések közepesek vagy nagyok, általában 30–35 g körüliek, megfelelő terhelés és tápanyag-ellátás mellett egyes gyümölcsök ennél nagyobbak is lehetnek. Alakjuk ovális vagy tojásdad, olykor enyhén megnyúlt véggel. Héjuk sárga vagy zöldessárga, teljes érettségben finom, fehéres hamvas bevonat borítja. Gyümölcshúsuk sárga vagy borostyánsárga, nagyon lédús, édes és aromás. A mag viszonylag jól válik. Ízük alapján elsősorban csemegegyümölcsként hasznosíthatók, de befőttnek, dzsemnek, lekvárnak és más házi készítménynek is felhasználják őket. Érésük nagyjából augusztus végére, szeptember elejére esik. A túlérett gyümölcsök lehullhatnak, ezért érdemes őket az érettségi foknak megfelelően fokozatosan szedni. A kertben gyümölcsös ültetvényekbe illik, ahol kiegészítheti a később érő szilvákat és félszilvákat. Föld feletti részei tövis nélküliek. Történeti értékét az is adja, hogy a nagyon hideg telű körülmények között kiválasztott tájfajták közé tartozik.

Termesztés: A mély, közepesen kötött vagy agyagos, humuszban gazdag, jó vízáteresztő, ugyanakkor a megfelelő nedvességet megtartó talajokat kedveli, az optimális talajreakció semleges vagy enyhén lúgos. Nem alkalmasak a tartósan pangó vizes, tömörödött vagy szervesanyagban szegény, szélsőségesen laza talajok. A termőhely legyen napos vagy enyhén félárnyékos, meleg és jól szellőző, az erős, hideg szelektől védett. Ültetése tavasztól őszig lehetséges, gondoskodni kell a gyökérzet és a korona számára elegendő helyről. Több fa ültetésekor az alany növekedési erélyétől és a fajta jellegétől függően kb. 4–5 méteres tőtávolság ajánlott. Az öntözés főként ültetés után és aszályos időszakban fontos. A trágyázást elsősorban tavasszal, a vegetáció kezdete előtt és virágzás után végezzük, legjobb komposzttal vagy kiegyensúlyozott, mérsékelt nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmú műtrágyával. A szilvafák metszését főként szüret után végezzük: ilyenkor ritkítjuk a koronát, eltávolítjuk a sűrítő, száraz vagy beteg ágakat, és elősegítjük a termőrészek megújulását. Az erős téli metszés a fertőzések fokozott kockázata miatt nem ajánlott. A szilvafák többnyire fagytűrők, a fiatal fák törzsét azonban érdemes védeni a fagyrepedések és a vadkár ellen.

Bővebben: A szilvafélék termesztési útmutatója

Szerző: Nicol | Revízió: 30.7. 2026