Szilva 'Lett sárga' Prunus domestica 'Lettországi sárga'

Termék részletes leírása

'Lotyšská žlutá' szilva – a lettországi szilva régi helyi fajtái közé tartozik. Ez egy történelmileg szélesen elterjedett fajta, amely a balti körülmények között elsősorban kiváló télállóságával bizonyított. Múltban Lettország számos területén fordult elő, és helyi regionális formaként is terjesztették. A fa általában felálló, esetleg pirmidális koronát növeszt, amely az évekkel és a növekvő termés mennyiségével szélesedik. A gyümölcsfa végső magassága és szélessége a választott alanytól, a metszés módjától és a nevelési formától függ. A levelek zöldek, ovális vagy elliptikus alakúak, a szélük finoman fűrészes. Jellemzőjegyét a későbbi virágzás adja. A fehér virágok általában április és május között jelennek meg, gyakran később, mint sok egyéb szilvafajta esetében. Ez növeli az esélyét arra, hogy megmeneküljenek a leggyakoribb tavaszi fagyoktól. A virágokat méhek és más beporzó rovarok látogatják. A fajta öntermékeny, így közvetlen közelben más szilvafa nélkül is képes termést hozni. A gyümölcsök közepes és nagy méretűek, általában 30–35 g körül, megfelelő terhelés és táplálás mellett egyes termésések még nagyobbak is lehetnek. Az alakja ovális vagy tojásformaú, néha kissé nyúlt végű. A héja sárga vagy sárgazöld, teljes érettségében finom, fehéres viaszréteggel borított. A hús sárga vagy sárgárancsos, nagyon lédús, édes és aromatikus. A mag viszonylag jól eltávolítható. Ízvilága alapján a gyümölcsök elsősorban asztali gyümölcsként ajánlanak, de kiválóan alkalmasak kompotokba, lekvárokba, sűrű szilvalekvárokba és egyéb házi készítményekbe is. Az érés körülbelül augusztus és szeptember fordulójában következik be. Az érett gyümölcsök túlérés esetén lehulladhatnak, ezért érdemes fokozatosan, az érettség szerint szüretelni őket. A kertben a fajta kiválóan illik gyümölcsös ültetésekbe, ahol kiegészítést jelenthet a később érő szilvafajtáknak. A föld feletti részein nincsenek tövisek. Történeti értéke abból is ered, hogy a helyi fajták közé tartozik, amelyeket nagyon hideg telekkel jellemző körülmények között szelektálták.

Termesztés: A mély, közepesen nehéz vagy agyagos, elegendő humusszal rendelkező talajokat kedvelik, jó vízáteresztő képességgel és megfelelő nedvesség megtartásával, miközben az optimális a semleges vagy enyhén lúgos talaj pH. Nem alkalmasak a tartósan vizes, tömörödött vagy rendkívül könnyű, szerves anyagban szegény talajok. A helyszínnek naposnak vagy enyhén félárnyékosnak, melegnek és szellősnek kell lennie, védve az erős hideg szelektől. A telepítés tavasszal vagy ősszel alkalmas, és elegendő helyet kell biztosítani a gyökérrendszernek és a koronának. Több fa telepítésekor körülbelül 4-5 méteres távolságot javasolnak, az alany növekedési erejétől és a fajta jellegétől függően. Az öntözés különösen a telepítés után és száraz időszakban fontos. A trágyázást elsősorban tavasszal, a vegetáció megkezdése előtt és virágzás után végzik, lehetőleg komposzt vagy kiegyensúlyozott, megfelelő nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmú műtrágyák formájában. A szilva metszését általában betakarítás után végzik, amikor a koronát ritkítják, eltávolítják a sűrítő, száraz vagy beteg ágakat, és elősegítik a termőrügyek megújulását, miközben az erős téli metszés nem ajánlott a fertőzések fokozott kockázata miatt. A szilvafák a leggyakrabban fagyállóak, de a fiatal fákat ajánlott védeni a törzs repedésektől és az állati károktól.

Bővebben: Szilvafák ültetési útmutatója

Szerző: Nicol | Revízió: 2026.07.30