Szilva 'Lettországi sárga' Prunus domestica 'Lettországi sárga'

Termék részletes leírása

Szilva 'Lettországi sárga' - a lettországi régi helyi szilvafajták közé tartozik. Történelmileg elterjedt fajta, amely a balti viszonyok között elsősorban kiváló téltűrésével vált be. Korábban Lettország számos vidékén előfordult, és helyi tájfajtaként is terjesztették. A fa általában felálló vagy piramis alakú koronát nevel, amely a korral és a növekvő terméssúllyal kiszélesedik. A gyümölcsfák végső magassága és szélessége a felhasznált alanytól, a metszés módjától és a koronaformától függ. Levelei zöldek, oválisak vagy elliptikusak, szélük finoman fűrészes. Jellegzetessége a későbbi virágzás. Fehér virágai általában áprilistól májusig nyílnak, gyakran később, mint sok más elterjedt szilváé. Így nagyobb az esély arra, hogy elkerüljék a leggyakoribb tavaszi fagyokat. A virágokat méhek és más beporzó rovarok látogatják. A fajta öntermékenyülő, ezért a közvetlen közelben álló másik szilvafa nélkül is hoz termést. Termései közepes vagy nagy méretűek, általában 30–35 g körüliek, megfelelő terhelés és tápanyag-ellátás mellett egyes termések még nagyobbak is lehetnek. Alakjuk ovális vagy tojásdad, néha enyhén megnyúlt véggel. Héjuk sárga vagy zöldessárga, teljes érettségben finom, fehéres hamvréteg borítja. Gyümölcshúsuk sárga vagy borostyánsárga, igen lédús, édes és aromás. A mag viszonylag jól válik. Ízük alapján elsősorban csemegegyümölcsként hasznosíthatók, de befőttnek, dzsemnek, szilvalekvárnak és más házi készítményekhez is felhasználják. Érésük nagyjából augusztus és szeptember fordulóján kezdődik. A túlérett termések lehullhatnak, ezért érdemes őket fokozatosan, érettségük szerint szedni. A kertben gyümölcsös telepítésekbe illik, ahol kiegészítheti a később érő szilvákat és félszilvákat. Föld feletti részei tövis nélküliek. Történeti értéke abban is rejlik, hogy a nagyon hideg telű viszonyok között kiszelektált helyi fajták közé tartozik.

Termesztés: A mély, közepesen kötött vagy vályogos, humuszban gazdag, jó vízáteresztő, ugyanakkor a nedvességet megfelelően megtartó talajokat kedveli, az optimális talajkémhatás semleges vagy gyengén lúgos. Nem alkalmasak a tartósan vizenyős, tömörödött vagy a szerves anyagban szegény, rendkívül laza talajok. A termőhely legyen napos vagy enyhén félárnyékos, meleg és jól szellőző, az erős, hideg szelektől védett. Ültetése tavasztól őszig lehetséges, és elegendő helyet kell biztosítani a gyökérzetnek és a koronának is. Több fa ültetésekor az alany növekedési erélyétől és a fajta jellegétől függően kb. 4–5 méteres tőtávolság ajánlott. Az öntözés főként ültetés után és aszályos időszakban fontos. A trágyázás elsősorban tavasszal, a vegetáció kezdete előtt és virágzás után történik, legjobb komposzttal vagy kiegyensúlyozott, mérsékelt nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmú műtrágyával. A szilvafák metszését főként szüret után végezzük, ekkor ritkítjuk a koronát, eltávolítjuk a sűrítő, száraz vagy beteg ágakat, és elősegítjük a termőrészek megújulását, az erős téli metszés a fertőzések fokozott kockázata miatt nem ajánlott. A szilvafák többnyire fagytűrők, a fiatal fák törzsét azonban célszerű védeni a fagyrepedésektől és a vadkártól.

Bővebben: Útmutató a szilvák termesztéséhez

Szerző: Nicol | Revízió: 30.7. 2026