Tölgylevelű hortenzia 'Alice' Hydrangea quercifolia 'Alice'

Termék részletes leírása

Tölgylevelű hortenzia 'Alice' - a tölgylevelű hortenzia lombhullató fajtája, amelyet Michael A. Dirr amerikai dendrológus vezetett be a kertészeti kereskedelembe a Georgia Plant Introduction Program keretében. A faj az Egyesült Államok délkeleti részéről származik, ahol nedves erdőkben, szurdokokban, árnyékos lejtőkön és vízfolyások mentén nő. Az 'Alice' felálló, később szélesen lekerekített vagy terülő cserjét nevel, amely hazai viszonyok között általában 1,8–2,5 m magasra és 2–3 m szélesre nő. Nagy, bőrszerű levelei mélyen karéjosak, és a tölgy levelére emlékeztetnek. Nyáron mélyzöldek, a nyár végétől fokozatosan kárminvörösre, borvörösre vagy sötétbíborra színeződnek. Júniustól augusztusig a fajta nagy, kúp alakú, mintegy 25–35 cm hosszú bugákat hoz. Virágai krémfehéren nyílnak, öregedésük során rózsaszín vagy fakórózsaszín árnyalatot kapnak, és beszáradva is díszesek maradnak. Virágait beporzó rovarok látogatják. Idősebb korban fahéjbarna, hámló kérge is feltűnő. Az 'Alice' szoliterként, laza cserjecsoportokban, fáscsoportok szegélyén és természetközeli kertekben egyaránt alkalmazható. Jól társítható páfrányokkal, árnyékliliomokkal, tűzesőkkel és díszfüvekkel.

A tölgylevelű hortenzia a Hydrangeaceae családba tartozó virágos növényfaj. Az Egyesült Államok délkeleti részéről származik, ahol erdős élőhelyeken él Észak-Karolinától nyugatra egészen Tennesseeig. Feltűnő fehér virágú, lombhullató cserje, amelyet számos kereskedelmi forgalomban kapható fajtájával kerti növényként termesztenek. Fiatal hajtásait nemezes, világosbarna kéreg borítja, az idősebb ágakon pedig mutatós, fahéjbarnás-narancsos kéreg alakul ki, amely vékony lemezekben reped és hámlik. Fő dísze a 10,2–30,5 cm-es levélzet, amely nagyobb tölgyfalevelekre emlékeztet, színe sötétzöld, fonákja ezüstösfehér. Az árnyékban nevelt növények levelei nagyobbak, mint a napon termesztetteké. Ősszel a levelek telt vörös, bronz és lila árnyalatokat öltenek, amelyek télen is megmaradnak, és a növényen maradó, beszáradt virágzatokat kísérik. A hortenzia virágai a hajtáscsúcsokon fejlődő, 15,2–30,5 cm magas, felálló bugákban nyílnak, színük krémfehértől rózsaszínig terjed, ősszel és télen szárazak, papírszerűek, rozsdabarnák. A virágok színe nem változik a talaj pH-értékétől. A szín azonban minden tenyészidőszakban változik. A virágok kibontakozáskor halványzöldek, majd ragyogó fehérré nyílnak, és öregedve rózsaszínűvé vagy barnává válnak. A Hydrangea quercifolia kertekben és parkokban dísznövényként termesztett faj. Gyakran mutatós szoliterként alkalmazzák. Hazai viszonyok között fagytűrő, a mérsékelten savanyú, nedves, tápanyagban gazdag talajt kedveli. Félárnyékban és árnyékban fejlődik a legjobban, de napon is megél, ott azonban levelei kisebbek maradnak. Metszése nem szükséges, de virágzás után (július végéig) visszavágható, a nem kívánt ágak pedig a tél végén eltávolíthatók.

Termesztés: A fajta félárnyékban, védett termőhelyen érzi jól magát, ahol a cserje óvva van a déli tűző naptól és a hideg széltől. A tölgylevelű hortenzia termesztéséhez humuszos, mérsékelten nedves, de jó vízelvezetésű, drénezett talaj ajánlott, tőzeg vagy lombkomposzt hozzáadásával. Az optimális a mérsékelten savanyú, 5,5–6,5-ös pH, nehéz és pangóvizes talajon gyökérrothadás fenyeget. Ennél a fajtánál a pH nem befolyásolja a virágok színét, azok a virágzat természetes öregedésével váltanak bizonyos árnyalatokba. A konténeres növények az egész szezonban ültethetők, meleg hónapokban és ültetés után ügyelni kell a rendszeres öntözésre, hogy a földlabda ne száradjon ki. Az öntözés különösen az első években legyen rendszeres és bőséges, a kéreg- vagy lombkomposzt-mulcs hűvösebb és nedvesebb környezetet biztosít a gyökereknek. A trágyázást tavasszal, savanyú talajt kedvelő fás szárúaknak való tápanyaggal, kisebb adagokban végezzük, a túlzott nitrogén a szövetek beérése rovására puha növekedést idéz elő. Virágzás után csak enyhe formázó ritkítás ajánlott, tavasszal pedig a fagykárt szenvedett és gyenge ágakat távolítjuk el. Edényes neveléshez stabil, jó vízelvezetésű edényt érdemes választani, télen szélvédett helyen, szigetelt földlabdával. A beérett cserjék fagytűrése megközelítőleg −23 és −26 °C között van, a fiatal növények meghálálják a gyökérnyak körüli vastagabb mulcsréteget. Az ajánlott ültetési távolság 1,5–2 m a cserje várható méretétől függően.

Bővebben:  Útmutató a hortenziák termesztéséhez

Szerző: Jana | Revízió: 01. 08. 2026