Kajszibarack 'Galta Rocha' - konténeres Prunus armeniaca 'Galta Rocha'

Termék részletes leírása

Kajszibarack 'Galta Rocha'  - rangos dél-európai fajta, amely elsősorban a Földközi-tenger térségében (Spanyolország, Portugália) vált ismertté kiváló minősége és vonzó megjelenése révén. A fa közepes erősséggel nő, jól alakítható koronát nevel. Fája fagytűrő, származása miatt azonban viszonylag korán virágzik, ezért leginkább védett kertekbe vagy borvidékekre ajánlott. Legfőbb esztétikai és gazdasági értéke a gyümölcsök méretében és kiegyensúlyozott ízében rejlik. A gyümölcsök nagyok, mélynarancssárga színűek, feltűnő kárminpiros pírral. A gyümölcshús kemény, nagyon lédús, magas cukortartalmú, ugyanakkor a héj közelében kellemesen savanykás, ami összetett ízélményt nyújt. Július folyamán érik. Virágai tiszta fehérek vagy halványan rózsaszínesek, márciusban/áprilisban nyílnak. Részben öntermékenyülő, a maximális termés érdekében érdemes a közelében egy másik kajszifát is tartani (például 'Rouge de Roussillon'). A fajta kiválóan ellenáll a gyümölcsrepedésnek esős időben is, ami jelentősen csökkenti az ezt követő moniliás fertőzés kockázatát. Szárazságtűrése is jó, és kevésbé fogékony a levélbarnulásra (gnomóniás betegségre). Kiváló fajta a modern kertekbe, ahol a bő termés és a gyümölcs megjelenése a fő szempont. Keménységüknek köszönhetően a gyümölcsök jól szállíthatók és rövid ideig tárolhatók, kitűnően alkalmasak friss fogyasztásra és igényes desszertekhez is.

Termesztés: Könnyű vagy középkötött, mély, nagyon jó vízáteresztő, magas humusztartalmú talajt igényel, az optimális talajkémhatás semleges vagy enyhén lúgos. Alkalmatlanok a kötött, agyagos és pangóvizes talajok, amelyekben a gyökérzet károsodik, és nő a gombás betegségek kockázata. A termőhely legyen teljesen napos, meleg és a hideg szelektől védett, ideális esetben enyhe lejtőn vagy jól szellőző fekvésben. Több fa ültetésekor az alany növekedési erélyétől függően mintegy 4–5 méteres tőtávolság ajánlott. Az öntözés főleg az ültetés után és a tartós aszály idején fontos, a kajszi azonban nem tűri a túlöntözést, ezért a vizet kisebb adagokban, de mélyre hatolóan célszerű kijuttatni. A trágyázás elsősorban tavasszal, rügyfakadás előtt és virágzás után történik, legjobb komposzttal vagy kiegyensúlyozott, alacsonyabb nitrogéntartalmú trágyákkal, hogy ne induljon túlzott hajtásnövekedésnek a termőképesség rovására. A kajszi metszése sajátos, főként a betakarítás után végezzük, ilyenkor elősegíti a termővesszők megújulását és csökkenti a fertőzés kockázatát, az erős téli metszés viszont nem ajánlott. A kajszi csak korlátozottan fagytűrő, ezért fiatal fáknál ajánlott a törzs és a gyökérnyak fagy elleni védelme, hidegebb fekvésben pedig védett termőhely választása.

Bővebben:  Útmutató a kajszibarack termesztéséhez

Szerző: Lucie | Revízió: 22.4. 2026