Őszibarack 'Andross' - konténeres Prunus persica 'Andross'

Termék részletes leírása

Őszibarack 'Andross' - késői, sárga húsú fajta, amelyet Kaliforniában, a University of California, Davis egyetemen nemesítettek. Nemesítője L. D. Davis pomológus volt, a fajtát 1964-ben vezették be a termesztésbe, elsősorban konzervipari feldolgozás céljára. A fa közepesen erős vagy erős növekedésű, félig felálló koronájú, a szokásos alanyokon körülbelül 3–4 m magasra és hasonló szélességűre nő, végső mérete az alanytól és a metszéstől függ. Középkésőn virágzik, Magyarországon általában áprilisban, rózsaszín, harang alakú virágokkal. A fajta önbeporzó, porzófajtát nem igényel. A gyümölcsök szabályosan gömbölyűek, közepes vagy nagy méretűek, gyakran 150 g körüliek. A héj finoman molyhos, sárgásnarancs, a napos oldalon kárminpiros pirossággal. A gyümölcshús élénksárga, kemény, lédús, édes és aromás. Az 'Andross' jellegzetes tulajdonsága, hogy a gyümölcshús szorosan tapad a maghoz, vagyis nem magvaváló (clingstone) fajta. Kemény állaga előnyös befőzéskor, kompót, lekvár és töltelék készítésekor, valamint sütéshez, a gyümölcs friss fogyasztásra is alkalmas. Az őszibarack természetes módon tartalmaz rostot, C-vitamint, karotinoidokat és fenolos vegyületeket. Hazai viszonyok között általában augusztus végén és szeptember elején érik, körülbelül 30 nappal a 'Redhaven' fajta után. Az 'Andross' fajtát bő és rendszeres terméskötése miatt becsülik.

Termesztés: Az őszibarack könnyű vagy középkötött, mély, jó vízáteresztő, humuszban gazdag talajt igényel, az optimális talajreakció semleges vagy enyhén lúgos. Nem alkalmasak a kötött, vizenyős vagy hideg talajok, amelyekben a fák legyengülnek, és gyakoribbá válnak a betegségek. A termőhely legyen teljesen napos, meleg, a hideg és északi szelektől védett. Ültetése tavasztól őszig lehetséges, és elegendő helyet kell biztosítani a korona és a gyökérzet fejlődéséhez. Több fa ültetésekor az alkalmazott alany növekedési erélyétől függően körülbelül 4–5 méteres tőtávolság ajánlott. Az öntözés főként az ültetést követő első években és aszályos időszakokban fontos, ilyenkor rendszeres és egyenletes talajnedvességről kell gondoskodni, az őszibarack ugyanakkor nem tűri a túlöntözést. A trágyázást elsősorban tavasszal, rügyfakadás előtt, majd virágzás után végezzük, legjobb komposzttal vagy mérsékelt nitrogéntartalmú, kiegyensúlyozott trágyákkal, hogy a túlzott hajtásnövekedés ne a termőképesség rovására menjen. A metszés alapvető a rendszeres termőképesség fenntartásához, évente végezzük, elsősorban tavasszal, a rügyek kipattanása után, ami elősegíti az új termővesszők képződését és csökkenti a betegségek előfordulását.

Bővebben: Az őszibarack és a nektarin termesztési útmutatója

Szerző: Jana | Revízió: 27.08. 2026