Kínából származó, viszonylag rövid életű (15-20 év), legfeljebb 5 méteres magasságot elérő fákról van szó (a választott alanytól függően). Hazánkban leggyakrabban bokorfa vagy alacsony törzsű fa formájában nevelik őket – csak így biztosítható a korona minden részének elegendő fényellátása. Az őszibarackfák meglehetősen igényesek a hőmérsékletre és a talajviszonyokra, ezért a telepítés helyének kiválasztásakor tartsuk szem előtt az alábbiakat:
Ültetés és közeg:
Az őszibarack számára napos, nyitott helyet válasszunk, lehetőleg 250 m tengerszint feletti magasság alatt, déli fekvésben, ugyanakkor az északi szelektől védve. A talaj legyen szárazabb, humuszos, meszes és tápanyagban gazdag, 6,5-8 pH-értékkel, középkötött vagy homokos-vályogos. Az őszibarack magasabb fekvésű területeken is (450 m felett) termeszthető, de itt kiemelten fontos a védett mikroklíma. Az alacsony törzsű fákat általában 5x3-4 méteres térállásba ültetjük.
Ültetés előtt távolítsuk el az elhalt gyökereket, és áztassuk a fát vízbe (két óra általában elegendő, de a hosszabb idő sem árt). Tavaszi ültetéskor végezzük el az alapvető metszést (lásd a Metszés fejezetet), őszi ültetésnél a metszéssel várjunk tavaszig. A fiatal fák többségének az első években támasztékra van szüksége. Készítsünk elő egy karót, amelyet az előre kiásott gödörbe verünk le. Ezután helyezzük be függőlegesen a fát, és töltsük vissza a földet. Hogy a talaj a gyökerek közé is bejusson, óvatosan rázogassuk meg a fát. Ezután tömörítsük a földet, majd rögzítsük a fát a karóhoz. Ne felejtsük el alaposan megöntözni kb. 15 liter vízzel. Miután a víz felszívódott, a tövét kéreggel vagy levelekkel mulcsozhatjuk.
Trágyázás:
A virágzás utáni trágyázás rendkívül fontos a gyümölcsök méretének és minőségének támogatása érdekében. Pótoljuk az alapvető tápanyagokat, elsősorban a káliumot és a nitrogént (nitrogénből kevesebbet). Érett istállótrágyával is javíthatjuk a talajt, de ez tapasztalatot igényel (egy hároméves fához kb. 10 kg, ötéveshez 20 kg trágya szükséges). Manapság már beszerezhetők speciálisan őszibarackhoz összeállított műtrágyák is. A tápanyagfelvételt a levelek lignohumát oldattal való permetezésével is segíthetjük.
Öntözés:
Az őszibarack vízigénye főként májusban és júniusban, valamint kb. 3 héttel a szüret előtt a legnagyobb. Ügyeljünk rá, hogy a víz jól felszívódjon, és a fa ne álljon pangó vízben.
Metszés:
Az őszibarack és a nektarin viszonylag erőteljes növekedésű, tipikus bokros koronájú kis fák. A termőrügyek már az egyéves hajtásokon megjelennek. Mivel ezek a rügyek intenzíven képződnek, a metszés célja nemcsak a korona alakítása és ritkítása, hanem a termésmennyiség szabályozása is. Az őszibarack számára a legmegfelelőbb a katlan korona forma.
Ültetés előtti/utáni metszés: Válasszunk ki 4-5 megfelelő elhelyezkedésű, a középtengelytől tág szöget bezáró hajtást, ezekből neveljük ki a vázágakat. A központi vezérhajtást és a konkurenseket távolítsuk el. A kiválasztott hajtásokat erősen vágjuk vissza 2-3 rügyre, minden esetben egy kifelé néző rügy felett.
Metszés a második és negyedik évben: Ismételjük meg a vázágak visszavágását 1/3-2/3 arányban egy alacsonyabb, kifelé álló hajtásra, hogy a vázágak hossza egységes maradjon. Távolítsuk el a befelé növő és a vázágakat keresztező hajtásokat. Augusztus végén vagy szeptember elején javasolt az új hajtások hosszának felére való visszametszése.
Metszés a későbbi években: A termőhajtások ritkítására és a korona belső részeinek kivilágosítására összpontosítsunk. Erre a legmegfelelőbb időszak a tavasz, a rügyfakadástól a virágzásig. A téli időszak teljesen alkalmatlan a metszésre a sebek rossz gyógyulása miatt.
Minden metszés után kezeljük a sebeket sebviasszal.
Őszibarack és nektarin alanyok:
Mandzsúr (mandshurica): Gyengébb növekedésű magonc, kiváló fagyállósággal. Alkalmas bokorfa vagy alacsony törzsű fa neveléséhez.
St.Julien A: Középerős növekedésű, nehezebb talajokra is alkalmas.
Adesoto: Erőteljes növekedésű alany erős gyökérzettel; nagyon jól bírja a szárazságot.
Montclar: Magonc típusú alany, jól bírja a meszes talajt.
Őszibarack magonc: Alapalany, meszes talajra nem alkalmas, középkötött talajon jól fejlődik; erőteljesebb növekedést biztosít.
Rakoniewicka: Magonc típusú, erőteljes növekedésű, ellenálló a tafrinás levélfodrosodással szemben.
Rubira: Gyenge növekedésű, vörös levelű magonc; inkább könnyebb talajokra való.
Téli védelem:
Az őszibarack viszonylag fagyérzékeny, bár rövid ideig a -25°C-ot is elviseli. Érdemes azonban védeni náddal vagy jutaszövettel való takarással, vagy a törzs és a főágak mésztejjel (20%-os oltott mész oldat) való bekenésével.
Betegségek és kártevők:
A legjellemzőbb betegség a tafrinás levélfodrosodás: a leveleken sárgászöld, majd piros, kidudorodó foltok jelennek meg, amelyek deformálják az egész levelet, majd kiszáradnak és lehullanak. Megelőzésként ősszel réztartalmú gombaölő szereket (pl. Champion, Kocide) használjunk. Ha az ágak égettnek tűnnek, a levelek és virágok elszáradnak, az a moníliás betegség jele lehet. Ez ellen virágzáskor és utána védekezzünk. A levélfodrosodást és sárgulást a levéltetvek is okozhatják, amelyek vírusokat is terjesztenek. Ellenük már télen és tavasszal is érdemes védekezni.
Szerző: a Prima Flora kollektívája