Őszibarack 'Andross' Prunus persica 'Andross'

Termék részletes leírása

Őszibarack 'Andross' - késői, sárga húsú fajta, amelyet Kaliforniában, a University of California, Davis egyetemen nemesítettek. Nemesítője L. D. Davis pomológus volt, termesztésbe 1964-ben került, elsősorban konzervipari feldolgozás céljára. A fa közepesen erős vagy erős növekedésű, koronája félig felálló, a szokásos alanyokon nagyjából 3–4 m magasra és hasonló szélesre nő, végső mérete az alanytól és a metszéstől függ. Közepesen későn virágzik, Magyarországon általában áprilisban, rózsaszín, harang alakú virágokkal. A fajta öntermékenyülő, porzófajtát nem igényel. Gyümölcsei szabályosan gömbölyűek, közepes vagy nagy méretűek, gyakran 150 g körüliek. Héjuk finoman molyhos, sárgásnarancs, a napos oldalon kárminpiros pirossággal. Húsuk mélysárga, kemény, lédús, édes és aromás. Az 'Andross' jellegzetes tulajdonsága, hogy húsa szorosan tapad a maghoz, tehát nem magvaváló (clingstone) fajta. Kemény állaga előnyt jelent befőzéskor, kompót, lekvár és töltelék készítésekor, valamint sütéskor, de a gyümölcs friss fogyasztásra is alkalmas. Az őszibarack természetes módon rostot, C-vitamint, karotinoidokat és fenolos vegyületeket tartalmaz. Hazai viszonyok között rendszerint augusztus végén vagy szeptember elején érik, körülbelül 30 nappal a 'Redhaven' fajta után. Az 'Andross' bő és rendszeres terméskötéséért becsült fajta.

Termesztés: Az őszibarack könnyebb vagy közepesen kötött, mély, jó vízáteresztő, magas humusztartalmú talajt igényel, az optimális talajreakció semleges vagy enyhén lúgos. Alkalmatlanok a nehéz, vizenyős vagy hideg talajok, amelyekben a fák legyengülnek, és gyakoribbak a betegségek. A termőhely legyen teljesen napos, meleg, a hideg és északi szelektől védett. Ültetése tavasztól őszig lehetséges, és elegendő helyet kell biztosítani a korona és a gyökérzet fejlődéséhez. Több fa ültetésekor az alany növekedési erélyétől függően körülbelül 4–5 méteres tőtávolság ajánlott. Az öntözés főként az ültetést követő első években és aszályos időszakokban fontos, ilyenkor rendszeres, egyenletes talajnedvességről kell gondoskodni, az őszibarack ugyanakkor nem viseli el a túlöntözést. A trágyázást elsősorban tavasszal, rügyfakadás előtt, majd virágzás után végezzük, legjobb komposzttal vagy mérsékelt nitrogéntartalmú, kiegyensúlyozott trágyákkal, hogy a túlzott hajtásnövekedés ne a termőképesség rovására történjen. Az őszibarack metszése alapvető a rendszeres termőképesség fenntartásához, évente végezzük, főként tavasszal, a rügyek megindulása után, amikor elősegítjük az új termővesszők képződését és csökkentjük a betegségek előfordulását.

Bővebben:  Az őszibarack és a nektarin termesztési útmutatója

Szerző: Jana | Revízió: 27.08. 2026