Őszibarack 'Diana' Prunus persica 'Diana'

Termék részletes leírása

Őszibarack 'Diana' - késői érésű fajta, elsősorban a nagyon meleg őszibarack-termőtájakra ajánlott. A 'Diana' az alanytól és a metszéstől függően középerős vagy erős növekedésű. Koronáját legjobb nyitott, katlan alakúra nevelni, hogy a gyümölcsök jól beérjenek, és a levelek eső után gyorsan felszáradjanak. Levelei keskeny lándzsásak, fényes zöldek, fűrészes szélűek, ősszel megsárgulnak. Rózsaszínű virágai korán, általában márciusban és áprilisban nyílnak, és vonzzák a méheket. Az őszibarack általában öntermékenyülő, ezért a termékenységhez rendszerint nincs szükség porzófajtára, egy másik őszibarackfa a közelben azonban elősegítheti a rendszeres termést. Gyümölcsei szeptember elején szedhetők. Nagyok, gömbölyűek vagy enyhén oválisak, középvastag, zöldessárga, erőteljesebben molyhos héjjal, a napos oldalon piros fedőszínnel. Húsa sárga vagy narancssárga, lédús, ízletes, aromás és jól válik a magtól. A gyümölcs friss fogyasztásra, gyümölcssalátába, süteményekbe, befőttnek, lekvárnak, pürének, valamint rövid ideig tartó fagyasztásra is alkalmas. Vizet, rostot, káliumot, karotinoidokat és kisebb mennyiségben C-vitamint tartalmaz.

Termesztés: Az őszibarack könnyű vagy közepesen kötött, mélyrétegű, jó vízáteresztő, magas humusztartalmú talajt igényel, az optimális kémhatás semleges vagy gyengén lúgos. Alkalmatlanok a kötött, vizenyős vagy hideg talajok, amelyekben a fák legyengülnek, és gyakoribbak a betegségek. A termőhely legyen teljesen napos, meleg, a hideg és északi szelektől védett. Tavasztól őszig ültethető, és elegendő helyet kell biztosítani a korona és a gyökérzet fejlődéséhez. Több fa ültetésekor az alkalmazott alany növekedési erélyétől függően körülbelül 4–5 méteres tőtávolság ajánlott. Az öntözés főleg az ültetést követő első években és aszályos időszakokban fontos, ilyenkor rendszeres, egyenletes talajnedvességről kell gondoskodni, az őszibarack ugyanakkor nem tűri a túlöntözést. A trágyázás elsősorban tavasszal, rügyfakadás előtt, majd virágzás után történik, legjobb komposzttal vagy mérsékelt nitrogéntartalmú, kiegyensúlyozott trágyával, hogy a túlzott hajtásnövekedés ne a termőképesség rovására menjen. Az őszibarack metszése a rendszeres termés fenntartásához elengedhetetlen, és évente, főként tavasszal, rügyfakadás után végezzük, ami elősegíti az új termőrészek képződését, és mérsékli a betegségek fellépését.

Bővebben:  Útmutató az őszibarack és a nektarin termesztéséhez

Szerző: Nikol | Revízió: 1.7. 2026