Őszibarack 'Incrocio Pieri' - konténeres Prunus persica 'Incrocio Pieri'

Termék részletes leírása

Őszibarack 'Incrocio Pieri' - régebbi olasz fajta, az 'Elberta' × 'Santa Anna' keresztezéséből származik. Az európai génbanki gyűjteményekben olasz nemesítésű kultivárként tartják nyilván, Közép-Európában elsősorban rendszeres terméshozama és fehér húsú gyümölcseinek minősége miatt becsülik. A fa közepes erősséggel nő, szabályos, idővel szétterülőbb koronát nevel. Hagyományos alanyon körülbelül 3–4 m magasra és hasonló szélességűre fejlődik, a végső méretet az alany és a metszés befolyásolja. Rózsaszín virágai áprilisban nyílnak, és korai táplálékot nyújtanak a beporzó rovaroknak. A fajta önbeporzó, ezért a terméskötéshez nincs szüksége másik őszibarackfára. Viszonylag korán fordul termőre, és rendszeresen terem. Gyümölcsei közepesen nagyok vagy nagyok, általában 120–160 g körüliek, csaknem gömbölyűek. A sárgásfehér vagy krémszínű alapszínű héjat felületének nagy részén kárminpiros-bordó, olykor finoman pontozott fedőszín borítja. Húsa fehér vagy zöldesfehér, finom, közepesen kemény, nagyon lédús és aromás. Ízében a kellemes édesség enyhe, üdítő savassággal párosul. Fogyasztási érettségben a hús jól válik a magtól. Szüretelése nagyjából augusztus közepétől második feléig tart, mintegy 10–15 nappal a 'Redhaven' fajta után. A gyümölcs friss fogyasztásra, gyümölcssalátákba, desszertekhez, befőttnek és lekvárnak alkalmas. Az őszibarack természetes módon rostot, C-vitamint és karotinoidokat tartalmaz.

Termesztés: Az őszibarack könnyű vagy közepesen kötött, mély, jó vízáteresztő és magas humusztartalmú talajt igényel, az optimális talajreakció semleges vagy enyhén lúgos. Alkalmatlanok a kötött, vizenyős vagy hideg talajok, amelyekben a fák legyengülnek, és gyakoribbá válnak a betegségek. A termőhely legyen teljesen napos, meleg, a hideg és északi szelektől védett. Ültetése tavasztól őszig lehetséges, és elegendő helyet kell biztosítani a korona és a gyökérzet fejlődéséhez. Több fa ültetésekor az alkalmazott alany növekedési erélyétől függően körülbelül 4–5 méteres tőtávolság ajánlott. Az öntözés főként az ültetést követő első években és aszályos időszakokban fontos, ilyenkor rendszeres és egyenletes talajnedvességre van szükség, az őszibarack azonban nem tűri a túlöntözést. A trágyázást elsősorban tavasszal, rügyfakadás előtt, majd virágzás után végezzük, legjobb komposzttal vagy mérsékelt nitrogéntartalmú, kiegyensúlyozott trágyával, hogy ne alakuljon ki a termőképesség rovására túlzott hajtásnövekedés. Az őszibarack metszése a rendszeres terméshozam fenntartásának alapja, évente végezzük, főként tavasszal, a rügyek megduzzadása után, ezzel serkentjük az új termővesszők képződését és csökkentjük a betegségek előfordulását.

Bővebben: Az őszibarack és a nektarin termesztési útmutatója

Szerző: Jana | Revízió: 27.08. 2026