Őszibarack 'Incrocio Pieri' Prunus persica 'Incrocio Pieri'

Termék részletes leírása

Őszibarack 'Incrocio Pieri' - régebbi olasz fajta, amely az 'Elberta' × 'Santa Anna' keresztezéséből származik. Az európai génbanki gyűjteményekben olasz nemesítésű kultivárként tartják nyilván, Közép-Európában elsősorban rendszeres termőképessége és fehér húsú terméseinek minősége miatt becsülik. A fa közepes erősséggel nő, szabályos, idővel szétterülőbb koronát nevel. Hagyományos alanyon körülbelül 3–4 m magasra és hasonló szélesre nő, a végleges méretét az alany és a metszés befolyásolja. Rózsaszín virágai áprilisban nyílnak, és korai táplálékot nyújtanak a beporzó rovaroknak. A fajta öntermékenyülő, ezért a terméshez nincs szüksége másik őszibarackfára. Viszonylag korán fordul termőre, és rendszeresen terem. Termései közepesen nagyok vagy nagyok, általában 120–160 g körüliek, csaknem gömbölyűek. A sárgásfehér vagy krémszínű alapszínű héjat a felület nagy részén kárminpiros–borvörös, néha finoman pettyezett fedőszín borítja. A hús fehér vagy zöldesfehér, finom, közepesen kemény, nagyon lédús és aromás. Ízében a kellemes édesség enyhe, frissítő savanykássággal párosul. Fogyasztási érettségben a hús jól elválik a magtól. A betakarítás körülbelül augusztus közepére vagy második felére esik, nagyjából 10–15 nappal a 'Redhaven' fajta után. A termések friss fogyasztásra, gyümölcssalátákba, desszertekhez, befőttnek és lekvárnak alkalmasak. Az őszibarack természetes módon rostot, C-vitamint és karotinoidokat tartalmaz.

Termesztés: Az őszibarack könnyű vagy középkötött, mély, jó vízáteresztő, magas humusztartalmú talajt igényel, az optimális talajkémhatás semleges vagy enyhén lúgos. Alkalmatlanok a kötött, vizenyős vagy hideg talajok, ezekben a fák legyengülnek, és gyakoribbak a betegségek. A termőhely legyen teljesen napos, meleg, a hideg és északi szelektől védett. Ültetése tavasztól őszig lehetséges, és elegendő helyet kell biztosítani a korona és a gyökérzet fejlődéséhez. Több fa ültetésekor az alkalmazott alany növekedési erélyétől függően körülbelül 4–5 méteres tőtávolság ajánlott. Az öntözés főként az ültetést követő első években és aszályos időszakokban fontos, ilyenkor rendszeres és egyenletes talajnedvességről kell gondoskodni, a túlöntözést azonban az őszibarack nem viseli el. A trágyázás elsősorban tavasszal, rügyfakadás előtt, majd virágzás után történik, legjobb komposzttal vagy mérsékelt nitrogéntartalmú, kiegyensúlyozott trágyákkal, hogy a túlzott hajtásnövekedés ne menjen a termőképesség rovására. Az őszibarack metszése a rendszeres terméshez elengedhetetlen, évente végezzük, főként tavasszal, a rügyek kipattanása után, ezzel serkentjük az új termővesszők képződését és csökkentjük a betegségek előfordulását.

Bővebben: Az őszibarack és a nektarin termesztési útmutatója

Szerző: Jana | Revízió: 27.08. 2026