Őszibarack 'Kernechter vom Vorgebirge' Prunus persica 'Kernechter vom Vorgebirge'

Termék részletes leírása

Őszibarack 'Kernechter vom Vorgebirge' - régi német fajta a Rajna-vidékről. Eredetét egy véletlen magonccal hozzák összefüggésbe, amelyet 1870 körül Georg Fitz borász talált Ellerstadtban. A „Kernechter” név arra utal, hogy a magról nevelt utódok hagyományosan viszonylag hűen megőrzik az anyanövény tulajdonságait. A fa közepesen erős vagy erős növekedésű, széles koronát nevel, végső mérete az alanytól, a talajtól és a metszéstől függ. Levelei keskenyek, lándzsásak, élénkzöldek. Rózsaszín virágai márciusban–áprilisban, lombfakadás előtt nyílnak, és korai táplálékot nyújtanak a beporzó rovaroknak. A fajta öntermékenyülő, így egyetlen faként is terem. Gyümölcsei közepes méretűek, gömbölyűek, sűrűn molyhosak, alapszínük sárgászöld vagy sárga, a napos oldalon pirosak. Fehér vagy zöldesfehér húsuk kemény, lédús, aromás, a mag körül pirosas lehet. Teljes érettségben jól válik a magtól. Íze édeskés-savanykás és fűszeres. A szüret augusztus végétől szeptember közepéig, végéig tart. A gyümölcsök friss fogyasztásra, befőttnek, lekvárnak, eltevésre, gyümölcslének és gyümölcspálinkának is alkalmasak. A fajta viszonylag korán fordul termőre, és rendszeres metszés mellett nagy és kiegyenlített termést ad.

Termesztés: Az őszibarackfák könnyű vagy közepesen kötött, mély, jó vízáteresztő, magas humusztartalmú talajt igényelnek, az optimális talajreakció semleges vagy gyengén lúgos. Alkalmatlanok a kötött, vizenyős vagy hideg talajok, amelyekben a fák legyengülnek, és gyakrabban jelentkeznek betegségek. A termőhely legyen teljesen napos, meleg, és védett a hideg, északi szelektől. Ültetése tavasztól őszig lehetséges, és elegendő helyet kell biztosítani a korona és a gyökérzet fejlődéséhez. Több fa ültetésekor körülbelül 4–5 méteres tőtávolság ajánlott, az alkalmazott alany növekedési erélyétől függően. Az öntözés főként az ültetést követő első években és aszályos időszakokban fontos, ilyenkor rendszeres és egyenletes talajnedvességet kell biztosítani, ugyanakkor az őszibarack nem tűri a túlöntözést. A trágyázást elsősorban tavasszal, rügyfakadás előtt, majd virágzás után végezzük, legjobb komposzttal vagy mérsékelt nitrogéntartalmú, kiegyensúlyozott trágyákkal, hogy a túlzott hajtásnövekedés ne menjen a termőképesség rovására. Az őszibarack metszése alapvető a rendszeres termés fenntartásához, évente végezzük, főként tavasszal a rügyek kihajtása után, amikor serkentjük az új termővesszők képződését és csökkentjük a betegségek előfordulását.

Bővebben:  Útmutató az őszibarack és a nektarin termesztéséhez

Szerző: Kristýna | Revízió: 01.09. 2026