Őszibarack 'Lolita' - konténeres Prunus persica 'Lolita'

Termék részletes leírása

Őszibarack 'Lolita'  - korai, sárga húsú, olasz eredetű fajta, amelyet a CRA – Istituto Sperimentale per la Frutticoltura intézetben nemesítettek. Nemesítőiként Antonino Nicotrát és Luciano Mosert tartják számon, a fajtaoltalmi kérelmet Olaszországban 1997-ben nyújtották be. Az olasz fajtakísérletekben a 'Lolita' jó termőképességű, kiváló gyümölcsminőségű, nagyon korai őszibarackként szerepelt. A fa közepes vagy erős növekedésű, terebélyes koronát nevel. Végső mérete elsősorban az alanytól és a metszés módjától függ, a hagyományosan nevelt fa nagyjából 3–4 m magasra és hasonló szélességűre nő. Tavasszal, általában márciusban vagy áprilisban, a lombfakadás előtt vagy azzal egy időben nyílnak rózsaszín virágai. A fajta öntermékenyülő, így a terméskötéshez nincs szükség másik őszibarackfára. A gyümölcsök kerekek, szimmetrikusak, közepes vagy nagy méretűek, jó körülmények között nagyjából 100–130 g tömegűek. Az alapszínükben sárga vagy sárgászöld héjat kiterjedt piros fedőszín borítja, így az érett barackok feltűnően színesek. A gyümölcshús sárga, kemény, lédús, édeskés-savanykás és üdítő. A szüret a korai fajták közé sorolja, hazai viszonyok között a fekvéstől és a tavasz alakulásától függően nagyjából június végére és július első felére esik. A gyümölcs alkalmas friss fogyasztásra, gyümölcssalátákba, süteményekbe, befőttnek, lekvárnak és más hőkezelt készítményekhez is. Az őszibarack természetes módon tartalmaz C-vitamint, karotinoidokat, káliumot és más, a friss gyümölcsökben gyakori anyagokat.

Termesztés: Az őszibarack könnyű vagy közepesen kötött, mély, jó vízáteresztő, humuszban gazdag talajt igényel, az optimális talajkémhatás semleges vagy enyhén lúgos. Alkalmatlanok a kötött, vizenyős vagy hideg talajok, amelyekben a fák legyengülnek, és gyakoribbak a betegségek. A termőhely legyen teljesen napos, meleg, a hideg és északi szelektől védett. Ültetése tavasztól őszig lehetséges, és elegendő helyet kell biztosítani a korona és a gyökérzet fejlődéséhez. Több fa ültetésekor az alany növekedési erélyétől függően nagyjából 4–5 méteres tőtávolság ajánlott. Az öntözés főként az ültetést követő első években és aszályos időszakokban fontos, ilyenkor rendszeres és egyenletes talajnedvességről kell gondoskodni, a túlöntözést azonban az őszibarack nem viseli el. A trágyázás elsősorban tavasszal, rügyfakadás előtt, majd virágzás után történik, legjobb komposzttal vagy mérsékelt nitrogéntartalmú, kiegyensúlyozott trágyával, hogy a túlzott hajtásnövekedés ne a termőképesség rovására menjen. Az őszibarack metszése a rendszeres termés fenntartásához elengedhetetlen, évente végezzük, főként tavasszal a rügyek megindulása után, ami serkenti az új termőrészek képződését és csökkenti a betegségek előfordulását.

Bővebben: Útmutató az őszibarack és a nektarin termesztéséhez

Szerző: Jana | Revízió: 27.08. 2026