Őszibarack 'Lolita' Prunus persica 'Lolita'

Termék részletes leírása

Őszibarack 'Lolita' - korai, sárga húsú, olasz eredetű fajta, amelyet a CRA – Istituto Sperimentale per la Frutticoltura intézetben nemesítettek. Nemesítőiként Antonino Nicotrát és Luciano Mosert tartják számon, a fajtaoltalmi kérelmet Olaszországban 1997-ben nyújtották be. Az olasz fajtakísérletekben a 'Lolita' nagyon korai, jó termőképességű és jó gyümölcsminőségű őszibarackként szerepelt. A fa közepesen erős vagy erős növekedésű, terebélyes koronát nevel. Végleges mérete elsősorban az alanytól és a metszés módjától függ, a hagyományosan nevelt fa nagyjából 3–4 m magasra és hasonló szélesre nő. Tavasszal, általában márciusban vagy áprilisban, a lombfakadás előtt vagy azzal egy időben rózsaszín virágok nyílnak. A fajta önbeporzó, így a terméskötéshez nincs szükség másik őszibarackfára. A gyümölcsök kerekek, szabályos alakúak, közepes vagy nagy méretűek, jó körülmények között nagyjából 100–130 g tömegűek. A sárga vagy sárgászöld alapszínű héjat kiterjedt piros fedőszín borítja, ettől az érett barackok feltűnően színesek. A gyümölcshús sárga, kemény, lédús, édeskés-savanykás és üdítő. A szüret korai, hazai viszonyok között a fekvéstől és a tavasz alakulásától függően nagyjából június végére, július első felére esik. A gyümölcsök friss fogyasztásra, gyümölcssalátákba, süteményekbe, befőttnek, lekvárnak és más hőkezelt termékekhez is alkalmasak. Az őszibarack természetes módon tartalmaz C-vitamint, karotinoidokat, káliumot és más, a friss gyümölcsre jellemző anyagokat.

Termesztés: Az őszibarack a könnyebb vagy közepesen kötött, mély, jó vízáteresztő és magas humusztartalmú talajt igényli, az optimális kémhatás semleges vagy enyhén lúgos. Nem alkalmasak a kötött, vizenyős vagy hideg talajok, amelyekben a fák legyengülnek, és gyakoribbak a betegségek. A termőhely legyen teljesen napos, meleg, a hideg és az északi szelektől védett. Ültetése tavasztól őszig lehetséges, és elegendő helyet kell biztosítani a korona és a gyökérzet fejlődéséhez. Több fa ültetésekor az alany növekedési erélyétől függően nagyjából 4–5 méteres tőtávolság ajánlott. Az öntözés főként az ültetést követő első években és aszályos időszakokban fontos, ilyenkor rendszeres és egyenletes talajnedvességről kell gondoskodni, az őszibarack ugyanakkor nem tűri a túlöntözést. A trágyázás elsősorban tavasszal, rügyfakadás előtt, majd virágzás után történik, legjobb komposzttal vagy mérsékelt nitrogéntartalmú, kiegyensúlyozott trágyával, hogy a túlzott hajtásnövekedés ne menjen a termőképesség rovására. Az őszibarack metszése a rendszeres terméshez elengedhetetlen, évente végezzük, főként tavasszal a rügyek megpattanása után, ezzel serkentjük az új termőrészek képződését és csökkentjük a betegségek előfordulását.

Bővebben: Útmutató az őszibarack és a nektarin termesztéséhez

Szerző: Jana | Revízió: 27.08. 2026