Őszibarack 'Patty' Prunus persica 'Patty'

Termék részletes leírása

Őszibarack 'Patty' - modern, korai, fehér húsú fajta Floyd Zaiger kaliforniai nemesítéséből. Európában PATTY™ Zaisito néven ismert, és licences ültetvényekben is termesztik. A fa gyenge vagy közepes növekedésű, félig felálló, jól elágazó koronát nevel. Nagyon korán virágzik, közepesen vagy bőven. A gyümölcsök közepes méretűek, szabályosan gömbölyűek, héjuk szinte sima, és csaknem teljes felületükön mély kárminpirosra színeződnek. A gyümölcshús krémfehér, finom szerkezetű, nagyon lédús, íze aromás, fűszeres, enyhe savassággal. Teljes érettségben a mag általában jól válik, ami megkönnyíti a konyhai feldolgozást. A korai betakarítás meghosszabbítja a kerti barackszezont, a lédús gyümölcsök elsősorban friss fogyasztásra, desszertekhez és léhez valók. Időben szedve jól tárolhatók, a fán túlérve azonban felrepedhetnek, ezért a szüretet több rövid szakaszban, a puhulás és az illat alapján végezzük. Gyengébb molyhosságuk miatt hámozás nélkül is kellemesen fogyaszthatók. A fajta nem fogékony a betegségekre, fagytűrése jó, így a kedvezőtlenebb klímájú vidékekre is ajánlható.

Termesztés: Az őszibarack laza vagy középkötött, mély, jó vízáteresztő, magas humusztartalmú talajt igényel, az optimális kémhatás semleges vagy enyhén lúgos. Nem alkalmasak a kötött, vizenyős vagy hideg talajok, amelyekben a fák legyengülnek, és gyakoribbá válnak a betegségek. A termőhely legyen teljesen napos, meleg, a hideg és északi szelektől védett. Az ültetés tavasztól őszig lehetséges, és elegendő helyet kell biztosítani a korona és a gyökérzet fejlődéséhez. Több fa ültetésekor az alany növekedési erélyétől függően körülbelül 4–5 méteres tőtávolság ajánlott. Az öntözés főleg az ültetést követő első években és aszályos időszakokban fontos, ilyenkor rendszeres és egyenletes talajnedvességre van szükség, a pangó vizet azonban az őszibarack nem viseli el. A trágyázás elsősorban tavasszal, rügyfakadás előtt, majd virágzás után történik, legjobb komposzttal vagy mérsékelt nitrogéntartalmú, kiegyensúlyozott trágyákkal, hogy a túlzott hajtásnövekedés ne menjen a termőképesség rovására. A metszés alapvető a rendszeres termés fenntartásához, évente végezzük, főként tavasszal, a rügyek kipattanása után, ami serkenti az új termővesszők képződését és csökkenti a betegségek előfordulását.

Szerző: Kristýna | Revízió: 22.02. 2026

Bővebben:  Az őszibarack és a nektarin termesztési útmutatója