Őszibarack 'Romea' - konténeres Prunus persica 'Romea'

Termék részletes leírása

Őszibarack 'Romea'  - sárga húsú, kemény húsú (duránci típusú) olasz fajta, vagyis szilárdabb gyümölcshúsú őszibarack, amely nemcsak friss fogyasztásra, hanem tartósításra és egyéb feldolgozásra is kiválóan alkalmas. Az európai katalógusok a középkései és a korábbi késői kemény húsú fajták közé sorolják. A fa közepes erősséggel nő, sűrűn elágazik, és jó körülmények között bő, rendszeres termést köt. Tavasszal rózsaszín vagy halvány rózsaszín virágai jelennek meg, rendszerint április folyamán. A fajta önbeporzó, így a terméshez nincs szükség további őszibarackfára mint porzófajtára. A gyümölcsök nagyok, szabályosan gömbölyűek és igen feltűnő színűek. A héj alapszíne mély aranysárga, kezdetben piros csíkozással, amely éréskor összefüggőbb piros fedőszínné válik, és a felület mintegy harmadát-kétötödét borítja. A gyümölcshús élénksárga, kemény, ugyanakkor nagyon lédús, erősen aromás és kifejezetten édes. A kemény húsú fajtáknál a hús erősebben tapad a maghoz, és feldolgozáskor jól megőrzi szerkezetét. A gyümölcs ezért befőttnek, eltevésre, lekvárnak, sütéshez és egyéb hőkezeléshez is alkalmas, teljesen beérve friss fogyasztásra is ajánlott. Az érettség legjobban a kifejezett barackillatról és arról ismerhető fel, hogy a gyümölcs könnyen elválik az ágtól. Hazai viszonyok között a betakarítás rendszerint augusztus közepén kezdődik, és a fekvéstől függően a hónap végéig tarthat. Nagyon erős terméskötődés esetén ajánlott a gyümölcsritkítás, amely elősegíti a megmaradó gyümölcsök méretét és egyenletes érését.

Termesztés: Az őszibarack könnyebb vagy közepesen kötött, mély, jó vízáteresztő, magas humusztartalmú talajt igényel, az optimális talajkémhatás semleges vagy gyengén lúgos. Alkalmatlanok a kötött, vizenyős vagy hideg talajok, amelyekben a fák legyengülnek, és gyakoribbá válnak a betegségek. A termőhely legyen teljesen napos, meleg, a hideg és az északi szelektől védett. Ültetése tavasztól őszig lehetséges, és gondoskodni kell elegendő helyről a korona és a gyökérzet fejlődéséhez. Több fa ültetésekor az alkalmazott alany növekedési erélyétől függően mintegy 4–5 méteres tőtávolság ajánlott. Az öntözés főként az ültetést követő első években és aszályos időszakokban fontos, amikor rendszeres és egyenletes talajnedvességről kell gondoskodni, ugyanakkor az őszibarack nem tűri a túlöntözést. A trágyázást elsősorban tavasszal, rügyfakadás előtt, majd virágzás után végezzük, legjobb komposzttal vagy mérsékelt nitrogéntartalmú, kiegyensúlyozott trágyával, hogy a túlzott hajtásnövekedés ne a termőképesség rovására történjen. Az őszibarack metszése a rendszeres termés fenntartásához elengedhetetlen, és évente végezzük, főként tavasszal a rügyek kipattanása után, amikor elősegítjük az új termővesszők képződését, és csökkentjük a betegségek előfordulását.

Bővebben: Útmutató az őszibarack és a nektarin termesztéséhez

Szerző: Jana | Revízió: 27.08. 2026