Vöröslevelű őszibarack 'Rubira' Prunus persica 'Rubira'

Termék részletes leírása

Vöröslevelű őszibarack 'Rubira' - azon őszibarackfajták közé tartozik, amelyeket díszértékükért és hasznukért egyaránt nagyra becsülnek. Legjellegzetesebb ismertetőjegye a sötét borvörös vagy bíborszínű lombozat, amely a teljes tenyészidőszakban megőrzi színét, tavasszal pedig hatásos kontrasztot alkot a virágokkal. Virágzása a tavasz alakulásától függően általában márciusban–áprilisban kezdődik, virágai rózsaszínűek, tál alakúak, feltűnő porzókkal, ezért a növény a beporzó rovarokat támogató kertekbe is jól illik. Növekedési formája rendszerint tömör, erősebb, felálló hajtásokkal. Termései közepesek vagy kisebbek, sötétvörösek vagy bíborszínűek, általában augusztusban–szeptemberben érnek, és már színeződésük idején is díszítő hatásúak az ágakon. Teljes érettségükben édes ízűek, héjuk kissé fanyarabb lehet, ezért gyakran lekvár, befőtt vagy sütemény készül belőlük. Az őszibarack természetes módon rostot, valamint karotinoidokat és polifenolokat tartalmaz, amelyek bevitelét általában a változatos gyümölcsfogyasztással hozzák összefüggésbe. Kertkompozíciókban tűlevelűekkel, szürke levelű évelőkkel, levendulával vagy díszfüvekkel társítható, amelyek mellett levelének színe különösen jól érvényesül. Dísz- és haszonkertekbe egyaránt ajánlott, beleértve a szűk helyeket és a teraszokat is. A fagyot a fás részekben és a virágrügyekben is károsodás nélkül elviseli. A levélfodrosodás csak kis mértékben érinti. A fajta porzófajta nélkül is rendszerint terem, nagyobb terméskötés azonban gyakran akkor érhető el, ha a közelben másik őszibarackfa is található.

Termesztés: Az őszibarack könnyű vagy középkötött, mély, jó vízáteresztő, magas humusztartalmú talajt igényel, az optimális talajkémhatás semleges vagy enyhén lúgos. Alkalmatlanok a kötött, vizenyős vagy hideg talajok, amelyekben a fák legyengülnek, és a betegségek is gyakoribbak. A termőhely legyen teljesen napos, meleg, a hideg és északi szelektől védett. Ültetése tavasztól őszig lehetséges, és elegendő helyet kell biztosítani a korona és a gyökérzet fejlődéséhez. Több fa ültetésekor az alkalmazott alany növekedési erélyétől függően körülbelül 4–5 méteres tőtávolság ajánlott. Az öntözés főként az ültetést követő első években és aszályos időszakokban fontos, amikor rendszeres és egyenletes talajnedvességet kell biztosítani, ugyanakkor az őszibarack nem tűri a túlöntözést. A trágyázás elsősorban tavasszal, rügyfakadás előtt, majd virágzás után történik, legjobb komposzttal vagy mérsékelt nitrogéntartalmú, kiegyensúlyozott trágyákkal, hogy a túlzott növekedés ne menjen a termőképesség rovására. Az őszibarack metszése elengedhetetlen a rendszeres termőképesség fenntartásához, és évente végezzük, főként tavasszal, a rügyek megduzzadása után, amikor serkenti az új termővesszők képződését és csökkenti a betegségek előfordulását.

Szerző: Kristýna | Revízió: 22.02. 2026

Bővebben: Útmutató az őszibarack és a nektarin termesztéséhez